Új kertem - Krumpli

Korábban már írtam egy bejegyzést az új kertemről, most viszont szeretnék kifejezetten a burgonyatermesztési tapasztalataimról beszámolni.

Idén három különböző burgonyafajtát ültettem. Az egyik egy érdekes "kísérlet" eredménye: egy Tesco-ból származó burgonya héjából, a mulcsban magától kihajtott növényből neveltem ültetőgumókat. Nem tudom biztosan, milyen fajta, de valószínűleg Evolution lehet.

A második fajta a Desiré, amelyhez már kifejezetten minőségi vetőgumót vásároltam.

A harmadik fajtánál sajnos már nem tudom pontosan, melyik volt, csak arra emlékszem, hogy fehér húsú burgonya. Ebből is sikerült néhány tövet nevelnem, így érdekes lesz összehasonlítani a három fajta teljesítményét ugyanabban a kertben. A képen az Evolution már éppen szárad el (a fal melletti), a Desiré pedig teljes pompájában látható. Nagyon erős növények fejlődtek belőle. Jó nagy bakhátat is raktam köré vágott fű mulcsból és földből  A harmadik a fehér húsú még kicsi, nem is nagyon látszik itt.

 

Többféle tapasztalat is összegyűlt, főleg a harmadik burgonyaültetés kapcsán. Ennél az ágyásnál is ugyanúgy bakhátat készítettem, mint az előző két esetben, és a töveket fűnyesedékkel töltöttem fel. Az első két ültetésnél ez a módszer jól bevált, ezért nem számítottam arra, hogy most egészen más eredményt kapok.

Sajnos úgy tűnik, hogy a friss fűnyesedék ezúttal berohadt. Valószínűleg közrejátszott az is, hogy a feltöltés után alaposan beöntöztem a bakhátat. Néhány nappal később a fűnyesedék helyén már csak egy sáros, iszapos réteg maradt. Bár kellemetlen rothadt szaga nem volt, a burgonya szárain mégis megjelent a rothadás, és több tő végleg elpusztult.

Végül kénytelen voltam a tövek körül eltávolítani ezt a nedves, összeesett réteget, és részben földdel pótolni. A még egészséges növényeknél már inkább földdel támasztottam meg a szárakat, hogy ne közvetlenül a fűnyesedék érjen hozzájuk.

A legérdekesebb az egészben, hogy az első két burgonyaágyásnál ugyanezt a módszert alkalmaztam, mégsem jelentkezett hasonló probléma. Ezért felmerült bennem, hogy talán nem csak a fűnyesedék volt az oka. Elképzelhető, hogy a későbbi ültetés, az időjárás, vagy akár maga a burgonyafajta is szerepet játszott abban, hogy most egészen másképp alakult a helyzet.

Bár ez a tapasztalat elsőre balszerencsésnek tűnik, mégis volt pozitív hozadéka. Azóta sokkal jobban figyelem a korábban kialakított bakhátakat is. Időnként belenyúlok a bakhát belsejébe, hogy ellenőrizzem a nedvességét, és csak akkor öntözök, ha valóban szükséges. Nem szeretném, hogy a túl sok locsolás miatt azoknál is hasonló probléma alakuljon ki. 

Őszibarack

Idén is megcsináltam a szokásos tavaszi munkákat az őszibarackfáknál. Megmetszettem őket, aztán jött a tavaszi lemosó permetezés réz-kén tartalmú szerrel (Vegesol eReS), majd pár nappal később Agrokénnel is kezeltem a fákat. Mindkét szer használható biokertben is, ezért próbálok ezekkel dolgozni, ameddig lehet.

Az Agroként már pirosbimbós állapotban sikerült kijuttatni, először kicsit aggódtam miatta, de végül nem lett belőle probléma. Sőt, lehet hogy még jól is jött így, mert a tafrina jóval gyengébben jelent meg, mint tavaly. Persze teljesen így sem úsztam meg, mert azért idén is megtámadta a fákat.

Április 30-án végül lepermeteztem Score-250 EC-vel is, ami már felszívódó tafrina elleni szer. Ez ugyan nem biokerti készítmény, de tavaly is kénytelen voltam használni, mert nélküle szinte teljesen tönkrement volna a fa. Próbálom a vegyszerezést a minimumon tartani, de néha muszáj közbelépni, hogy egyáltalán megmaradjon a termés és egészségesek maradjanak a fák.

Ilyen most az őszibarack: 

Ilyen az őszibarack július 08-án:

 

Kajszi idén

Ilyen a kajszim idén, rengeteg gyümölcs van rajta. Szerencsére megúszta a fagyokat is, pedig április 10-én pár órára -2 fokig hűlt le a levegő. Virágzáskor kapott cukoroldatos permetezést is, emellett próbáltam odafigyelni a moníliára. Kétszer permeteztem Chorus 50 WG-el: egyszer a virágzás közepén, majd körülbelül tíz nappal később, sziromhulláskor.

Hogy pontosan minek köszönhető ez az idei eredmény, azt nem tudom biztosan. Valószínűleg több dolog együtt segített. Az viszont biztos, hogy évek óta nem volt ennyi gyümölcs a fán. Nemcsak kevés volt rajta, hanem szinte semmi – tavaly például csak pár szem kajszi termett. Most végre úgy néz ki a fa, ahogy mindig szerettem volna látni. Első két kép Mandulakajszi 

Június 20-án már ilyen: 

 

Ilyen éréskor (ez a Ceglédi Arany): 

 

Almamoly ellen

 Úgy döntöttem, hogy biokert ide vagy oda, idén is felveszem a harcot az almamollyal. Tavaly csak egyszer permeteztem felszívódó rovarölővel, Coragennel. Az eredeti terv az volt, hogy tíz nappal később kap egy második kezelést is másik szerrel, de ezt végül kihagytam, mert addigra rengeteg katica jelent meg a kertben, és nem akartam őket kinyírni.

Inkább összeszedtem és elégettem a fertőzött almákat, hogy valamennyire visszaszorítsam a molyokat. Ennek ellenére is nagyon szép termés lett tavaly. Idén is megcsináltam az első kezelést, ezúttal Mospilannal. Úgy tűnik, egyelőre jó döntés volt, mert most nagyon szépen alakul a termés.

Így néz ki jelenleg az almafa: 

 

Az új kertem első tapasztalatai

A közelmúltban lett egy új kertem, építettünk rá egy házat is, de ez most itt nem érdekes, csak a kert. Körülbelül 2200 m² nagyságú, és már kezdem megszokni a méreteit. 

Egyelőre még csak kísérletezem, figyelem, hogy mi érzi jól magát ezen a területen, és mi az, ami kevésbé válik be. Minden kert más, így hiába van némi tapasztalatom, itt szinte mindent újra kell tanulni. Már csak azért is, mert itt olyan agyagos a talaj, mint még sehol ahol kertészkedtem. Száraz időben betonkeményre szárad a teteje, de a felszín alatt egészen jól tartja a nedvességet.

Idén háromféle burgonyát ültettem (desiré). Kíváncsi voltam, melyik fajta hogyan viselkedik ugyanazon a területen. Kétféle tök és többféle kukorica is került a kertbe.

 

Mivel biokertként szeretném művelni, vegyszereket nem használok. A gyomokkal egyelőre kézi erővel veszem fel a harcot, ami ekkora területen nem mindig egyszerű feladat. Cserébe jó érzés látni, hogy a kertben egyre több rovar, méh és más hasznos élőlény jelenik meg, és még mindig virítanak a pipacsok is.

A következő években szeretnék gyümölcsbokrokat és gyümölcsfákat is telepíteni, hogy a kert ne csak zöldségeskert legyen, hanem egy változatos, élő ökoszisztéma. Most még sok minden csak kísérlet, de éppen ez benne az izgalmas. Minden új növény, minden siker és minden kudarc egy újabb tapasztalatot jelent.

Tavasszal telepítettem pár bokor málnát és epret, most (június közepén) ezek így néznek ki: 

 

Tavaszi virágzás, őszi, kajszi

Idén is beindult a kert, már túl vagyok a lemosó permetezéseken. Most szinte minden fa kapott belőle, igyekeztem időben megcsinálni mindent. Az őszibarack és a szilva március 11-én kapott Vegesolt, majd négy nappal később Agroként is, akkor már pirosbimbós állapotban voltak az őszibarackok. Remélhetőleg így sikerül megúszni a tafrinát idén.

A kajszi már nagyjából egy hete teljes virágpompában van, nagyon szépen néz ki. A virágzás közepén kapott Chorus kezelést is. Mivel a 10 liter permetlé sok lett volna a két kajszira, a maradékkal lefújtam az almákat és az őszibarackot is. 

Az őszibarack lassan teljesen kinyílik, már nincs messze a csúcsvirágzás. Most végre esik az eső is, két hónap szinte teljes szárazság után nagyon kellett már a kertnek.

 

Almafa termése

 Íme a Golden Spur almafám, tele illatos, érett almákkal – az ősz egyik legszebb látványa a kertben: