Új kertem - Tök

A tökkel egészen más tapasztalataim vannak, mint az uborkával. Olyan helyre került, ahol délelőtt még árnyék is éri, ennek ellenére minden indája a napos terület felé indult el. Jól látszik, hogy a tök sokkal inkább keresi a közvetlen napsütést, mint az uborka. Míg az uborka a délutáni félárnyékban fejlődik a legszebben, a tök minden erejével a napfényes részeket igyekszik meghódítani. 

 

Két fajta tököt ültettem, nagydobosit és oranget. Most szept végén az orange mintha már érne (narancssárga lett), és hozott egy teljesen újat, ami most kezd el nőni. A nagydobosin egy van, ami egyre nagyobb és nagyobb lesz. Sokat locsoltam őket  a nyáron, szinte minden nap kaptak fél vödör vizet. 

 

Aztán takartam a tövűket hogy kevésbé száradjanak ki. Amikor a nagyon nagy meleg volt (40 fok), akkor kb 1 m sugarú körben a tövüket is betakartam mulccsal, hogy védjem a gyökérzetét a naptól. Nem is lett semmi bajuk, simán kibírták ezt az kíméletlen időt is.

 

Új kertem - Uborka

Az uborka eddig kellemes meglepetést okozott. A legszebb növény a ház előtt fejlődik, ahol délután már árnyékban van, ráadásul két krumplibak között nő. A legutóbbi nagy szélvihar még be is fújta a két bakhát közé, de ez sem ártott neki. Hatalmas leveleket nevelt, bár uborka még nincs rajta. Valószínűleg kissé későn vetettem, ezért a termés is később várható.

 

A fajtáját nem tudom teljes bizonyossággal megmondani, valószínűleg Marketmore vagy Joker F1 lehet. Többféle uborkamagot vetettem, de a csomagolásokat nem sikerült minden esetben egyértelműen megkülönböztetnem, így most már csak találgatni tudok.

Van még egy túlélőm is, a Perez F1. Ez különösen érdekes, mert annak idején egyszerűen elfelejtettem meglocsolni, pedig már akkor is nagyon nagy volt a szárazság. Ennek ellenére kikelt és megmaradt. Úgy látszik, ezt a fajtát sem kell félteni.

Az idei év egyik tanulsága mindenképpen az, hogy jövőre érdemes lesz palántáról indítanom az uborkát. A magvetésnél ugyanis nagyon sok mag ki sem kelt, és mire a megmaradt növények igazán fejlődésnek indultak, már eléggé előrehaladt a nyár. Palántázással talán hamarabb indulhatnak, és több idő maradna a termés kinevelésére is.

Új kertem - Krumpli

Korábban már írtam egy bejegyzést az új kertemről, most viszont szeretnék kifejezetten a burgonyatermesztési tapasztalataimról beszámolni.

Idén három különböző burgonyafajtát ültettem. Az egyik egy érdekes "kísérlet" eredménye: egy Tesco-ból származó burgonya héjából, a mulcsban magától kihajtott növényből neveltem ültetőgumókat. Nem tudom biztosan, milyen fajta, de valószínűleg Evolution lehet.

A második fajta a Desiré, amelyhez már kifejezetten minőségi vetőgumót vásároltam.

A harmadik fajtánál sajnos már nem tudom pontosan, melyik volt, csak arra emlékszem, hogy fehér húsú burgonya. Ebből is sikerült néhány tövet nevelnem, így érdekes lesz összehasonlítani a három fajta teljesítményét ugyanabban a kertben. A képen az Evolution már éppen szárad el (a fal melletti), a Desiré pedig teljes pompájában látható. Nagyon erős növények fejlődtek belőle. Jó nagy bakhátat is raktam köré vágott fű mulcsból és földből  A harmadik a fehér húsú még kicsi, nem is nagyon látszik itt.

 

Többféle tapasztalat is összegyűlt, főleg a harmadik burgonyaültetés kapcsán. Ennél az ágyásnál is ugyanúgy bakhátat készítettem, mint az előző két esetben, és a töveket fűnyesedékkel töltöttem fel. Az első két ültetésnél ez a módszer jól bevált, ezért nem számítottam arra, hogy most egészen más eredményt kapok.

Sajnos úgy tűnik, hogy a friss fűnyesedék ezúttal berohadt. Valószínűleg közrejátszott az is, hogy a feltöltés után alaposan beöntöztem a bakhátat. Néhány nappal később a fűnyesedék helyén már csak egy sáros, iszapos réteg maradt. Bár kellemetlen rothadt szaga nem volt, a burgonya szárain mégis megjelent a rothadás, és több tő végleg elpusztult.

Végül kénytelen voltam a tövek körül eltávolítani ezt a nedves, összeesett réteget, és részben földdel pótolni. A még egészséges növényeknél már inkább földdel támasztottam meg a szárakat, hogy ne közvetlenül a fűnyesedék érjen hozzájuk.

A legérdekesebb az egészben, hogy az első két burgonyaágyásnál ugyanezt a módszert alkalmaztam, mégsem jelentkezett hasonló probléma. Ezért felmerült bennem, hogy talán nem csak a fűnyesedék volt az oka. Elképzelhető, hogy a későbbi ültetés, az időjárás, vagy akár maga a burgonyafajta is szerepet játszott abban, hogy most egészen másképp alakult a helyzet.

Bár ez a tapasztalat elsőre balszerencsésnek tűnik, mégis volt pozitív hozadéka. Azóta sokkal jobban figyelem a korábban kialakított bakhátakat is. Időnként belenyúlok a bakhát belsejébe, hogy ellenőrizzem a nedvességét, és csak akkor öntözök, ha valóban szükséges. Nem szeretném, hogy a túl sok locsolás miatt azoknál is hasonló probléma alakuljon ki.