Idén is támadnak a seregélyek

Idén is megjöttek "barátaim" a seregélyek. Intenzíven kb. augusztus második fele óta fosztogatják a szőlőmet. Itt egy kép róluk. Ha nagyítva nézitek, talán látszani fog belőlük valami. A villamos vezetékeknél nézzétek. Nem akartak modellt állni, így csak ezt a képet sikerült csinálnom róluk:

Tavaly hamarabb jöttek, több is volt belőlük. A tavalyi posztom itt van róluk: Seregély veszély Idén nem panaszkodhatom, csak minimális kárt okoztak. Azt is annak köszönhettem, hogy beszereztem seregélyriasztókat, és túl sokat vártam tőlük. Innen voltak a riasztók:  Seregélyriasztó, alkonykapcsolós
A meggyre és a cseresznyére is használtam a riasztókat, ezekre teljesen beváltak. Pedig azt írják a kezelési utasításban, hogy a fák védelmére nehézkesen használhatóak. A madarak egy szemet sem tudtak lopni idén a cseresznyéből és a meggyből. Tavaly a meggy nagy részét elvitték. Ajánlom madarakkal küzdő blogszomszédaimnak kipróbálásra. A szőlőre már nem volt ilyen jó, a tökéletes védelemhez kellettek a hálók is. Pedig elvileg szőlőre lett kifejlesztve, "hosszanti irányú kultúrák védelmére".  Így néz ki a helyszínen felszerelve:

Napraforgó

Csináltam egy napraforgó ültetési próbát idén. Így sikerült:

A téli madáreleségből volt a vetőmagom, kis fekete szotyolák. Nagyon ellenállóak, és szinte az összes kikelt. Jövőre hamarabb kell elültetnem őket, és nem ennyire sűrűre. Kb. 10cm-ként elég lesz 1 tő. A baj csak  az ezzel, hogy fogalmam sincs idén mikor is ültettem őket. Talán június elején? Jövőre május eleje lesz az előirányzott vetési idejük. Az idei vízszegény körülmények között is kifejlődtek. Sőt még teremtek is. Kisebb nagyobb tányérokat hoztak. Locsolóvizem nem volt a számukra. Gondolom azért némi eső nem ártott volna nekik, dehát Szent Péter idén sem volt túl bőkezű.

A termést majd télen odaadom a madaraknak. Végülis nekik ültettem. Remélhetőleg nem lesznek falánkok és nem fogják megenni még mielőtt beérik. Télen nagyobb szükségük lesz rá. Kicsit be is hálóztam őket, reméljük elég lesz. Most így néznek ki:

Még nem értek be teljesen, de már nem sok hiányzik nekik.

Madarak a téli kertben

Most így a szezon végén írok a kedvenc madaraimról. Mostanra sikerült egy kis képanyagot összeraknom róluk. Korábban mikor jöttem a fényképezőgéppel, huss mindenki elszállt. Nagyon szégyenlősek, nem bírják a fotózást. Eddig nem foglalkoztam velük különösképpen, most télen viszont rákaptam az etetésükre. Nagyon nagy élmény volt! Be kell valljam mindezt önző célből kezdtem el. Gondoltam, ha a kertembe szoktatom őket, akkor majd nyáron segítenek a bogarak, hernyők megritkításában. Most már annyira nem izgat, hogy így lesz e. Persze jó lenne, ha a kertemből tömnék meg az éhes bendőiket, de ha nem így lesz, akkor is megérte foglalkozni velük. Sokféle madár volt a kertben a télen. Az elsők és legszebbek a cinkék. Ők szinte azonnal megjelentek, amikor decemben kiraktam az első étkeket.  Azért nem korábban, mert elég meleg volt a november, gondoltam akkor még nem szorulnak az én eleségemre. Nagy csapatokban jöttek, nekem mégiscsak egy egy példányt sikerült lefényképeznem belőlük. Az első kép régebben készült és jó messziről, de azért látszik rajta a lényeg:

A következő fotónál már kicsit közelebb engedtek, és a petpalackból készült  etetőknél is lefotóztam párat. Kicsit homályos a kép, de lagalább hárman is vannak rajta:

Nagy örömömre, sikerült egy veréb csapatot is megörökítenem. Azt gondolom mindenki tudja, hogy a veréb éppen kipusztulófélben van Európában, éppúgy mint a fecskék. Én se láttam eddig verebet a kertem környékén, a téli eleség csábította oda őket. Amióta ritkábban jönnek a cinkék azóta jönnek gyakrabban a verebek. Nekem az a gyanúm a cinkék kicsit zargatták őket, de ez csak egy sejtés. Itt éppen azt nézik az ágról mikor megyek már arrébb, hogy végre ehessenek:

Legalább 10 főből álló csapat látogatott el hozzám, akkora csiripelést csaptak, hogy még a szomszédba is hallatszott. Itt látható a faggyúgolyó megközelítése a levegőből:

Itt pedig egy akrobatikus fejjel lefelé eszegetés:

Ellátogattak még a télen a kertembe őszapók és rozsdafarkúak, de őket nem sikerült lencsevégre kapnom. 

Kedveskedtem nekik sokféle eleséggel. A sláger leginkább a sima, fekete, kisszemű szotyola és a faggyúgolyó volt. Ezt a fajta kifejezetten nekik készült étket egyáltalán nem kedvelték:

Nemsokára abba kell hagyni az etetésüket, mert több kárt csinálunk vele mint hasznot. Itt egy hivatkozás, ha kicsit jobban érdekelnek a madarak, itt tájékozódhatsz: meddig etessük a madarakat?